Nehéz ez az írás,de

Szóval ma, felkeléskor tudtam,hogy ez az a nap, amikor válogatás nélkül bekapkodom az itthon lévő gyógyszereket.. de,hogy szerencsémre vagy sem, csak szódabikarbónát találtam itthon.. ha összekeverem egy kis citromlével max leoldhatom a vízkövet a nyelőcsövemről...

Érdekes dolog ez.. nem tudom,hogy valójában megtenném-e.. nem is tudom,hogy valaha megteszem-e.. talán nem.. még most is csak a körülöttem lévőket nézem,mert ez csak nekik lenne szar.. nekem nem.

Talán azt várom,hogy nemsoká jobb lesz.. hogy talán én is lehetek boldog minden szarság nélkül.. de ha megteszem sose tudhatom meg.

Egyáltalán mikor tudja az ember,hogy boldog? Talán tényleg,csak akkor, amikor ott van mellette valaki, aki ismeri és jobbá teszi?  Még sose éreztem, milyen lehet szeretve lenni, milyen,ha valaki ösztönöz vagy én őt. Az sem tesz hozzá túl sokat,hogy olyan fiút kedvelek, aki tök elérhetetlen.. viszont, mindig az jár a fejemben,hogy mi történik,ha mégsem elérhetetlen. 

Lehet,hogy előre meg van írva minden az életünkben? És ha nekem csak ezt írták meg? Nagy kibaszás lenne.. Néha tök vicces is tudok lenni.

Csak járkálok fel alá.. nem tudok aludni, koncentrálni.. 30 éves vagyok és lehet,hogy férj és gyerekek nélkül kell leélnem az életemet. És akkor belevág az agyamba,hogy csak ezekkel lehetnék boldog? Mi van a jövőbeli szuper munkahellyel? Hogy másik országba költözöm ? hogy majd ezektől helyre áll újra minden. 

Nem tudom, mikor kezdődött.. talán pár éve mama halálakor, azután jött papa.. dolgok a sulival, anyával a kapcsolatom.. egyre mélyebbre nyomják a fejem. 

Egy dolgot remélek,ha kijövök ezekből nem leszek sárga lapos...

Talán holnap jobb nap lesz

Mától mindennap szeretnék írni.. igazából mindig valami vicces blogot akartam írni.. de valahol valami groteszk módon talán ez is az..